Becoming 'famous'

Check out these pictures taken of the two of us by a photographer (these are the so called "the bethrothed" photos):
www.fenykepzelet.hu
Here go into Galleries/Wedding/E-session aaaaaaaaaaaand.....there we are!:)

Still in Deutsch and other 'problems'...

Shame on me, really, that months pass one by one and I'm still not able to continue my blog-writing 'enthusiasm'...
Nowadays I'm still dealing and coping with those different German exam preparation books and heavy dictionaries (okay, that's not exactly true, usually I use the CD-ROM version of them, which is a lot faster and more practical). At least I'm half-happy now that I finally know, the written part of the exam succeeded. Now comes (on June 7, oh, why on this beautiful number...) Act 2, the oral part, which will be much more 'interesting'...khm. We'll see. I'll do whatever I can, but I can't guarantee neither original Deutsch or Austrian accent, nor imitated harsh 'hrrr' sounds...but I'm practicing, practicing...Whhharrrrrum? Because the exam itself was expensive enough to pass it...So, until June 7 I have here a bunch of topics with half-known, or even newer words to be memorized. Es ist wunderschön. Nicht wahr?
Another task of these days is to continue the wedding organization...this week we finally have found OUR ring, ordered it, and within 3 weeks it will be ready to take it home and keep it in a little box until the big day arrives. The rings are gold, white, beautiful, special, patterned, modern, glamorous, Italian, expensive....and yeah, they are not exactly the type we originally wanted, but we could not resist when noticing their special surface. (We haven't ever seen similar rings to these during our searches in other jewellery shops.) And what we wanted originally? Something, that goes with my engagement ring, has diamonds or zirkonia in it...previously, I planned to wear the wedding ring with the engagement ring side by side to each other, and well, finally this plan had to be modified. Wearing these two on one finger would be just too much. But at least I'll have rings on both of my hands...:) (By the way, did you know that though in the U.S. you wear your wedding rings on the left side, in Hungary engaged people wear it there and married couples wear it on the right?Interesting customs.)
During the past few weeks we also arranged other things, such as our honeymoon to Zakynthos, we met the pastor, I bought my jewellery, shoes, and other accessories, we bought the orange (or orangish...) ties and Zsolti's suit. So, all in all, a lot was done, still, several remained to continue with. The most urging next thing to be done is the music selection and the planning and printing of our invitation cards...
...but soon time will come and we'll send it to you.:)

Deep in Deutsch

Sorry for not posting anything since February....the main reason for my silence is that at the moment (well, this 'moment' seems to be tooo elongated...) I'm still in the midst of studying German...(the date of the exam is finally concrete, no more postponements...!)
As soon as I have time, I'll upload pictures and will continue to entertain you:)
Until this happens, check out this webpage about Scottish dance (especially because I'm in the videos, too:)):
http://www.bstk.hu/video.htm

Can you find me?:)

Out of the blue

I think it's time to reappear on my blog after several weeks of deep silence...
A few days ago I've found a little journal with a few of my poems. I'll share one of my favourites with you, it has the title: 'Distances'. It was written in 1998, October 9, on a Friday evening (no, not my memory's sharpness is the reason for remembering:)...it was indicated above the poem itself). No one have ever read it before. You have the privilege to see it first.:)
In 1998 I was 16. 12 years passed since then...so unbelievable.
Universally, reading it with a stranger's eye, the poem may hold three meanings, can be interpreted in three ways. Romantic love, missing family members and searching for God. Or a mixture of these. What do you think? First look at the poem then see the explanation. :)

****************************************************************************

Távolságok

--

Óceán partján ültem a minap én,

Zúgtak az óriás-hullámok, s kék volt az ég.

Fel-felbukkant egy sirály közben,

S zsákmányával távozott csőrében.

A távolság igen nagy közte és énköztem,

De nem legyőzhetetlen.

--

Lombok közt ültem a minap én,

Hulltak a falevelek, ősz volt már rég.

Át-átkukucskált egy napsugár az ágakon,

Fel-felnéztem, s csodálat ült ki arcomon.

A távolság igen nagy közte és énköztem,

De nem legyőzhetetlen.

--

Fehér orom csúcsán ültem a minap én,

Csend volt köröttem: hóvilág, jég és vakító fény.

Kémleltem a teret, nyújtottam a kezet,

De nem érkezett válasz, csak a szél süvített.

A távolság igen nagy közte és énköztem,

De nem legyőzhetetlen.

--

Síkság közepén ültem a minap én,

A Nap lement, s közelgett a fekete éj.

Néztem, néztem az eget, s mi az előbb még ott volt,

Már nem láttam többé azt a picinyke foltot.

A távolság igen nagy közte és énköztem,

De nem legyőzhetetlen.

--

De kisütött a Nap

S felderült a szivárvány fénye,

A magány elillant,

S színes lett életem végre.

Hosszú évek, oly sok idő után,

Többé már nem gyötör, nem kínoz a magány.

Nincs távolság többé, közte és énköztem,

A szivárvány ránk nevet, ott fenn, a derüs égen.

*************************************************************

Originally this poem has nothing to do with romantic feelings: it was mainly written about missing my sisters (in the 4th stanza: "Néztem, néztem az eget, s mi az előbb még ott volt, már nem láttam többé azt a picinyke foltot", picinyke folt refers to an airplane), but it also holds symbolic, religious meanings. In one sentence: it's about distances, in the mirror of seasons.

Sorry for those who couldn't understand it, one day I'll translate it...:)

Those who understood: hope you liked it.

*****************************************************************

If you wanna have a wonderful and relaxing evening...

...all you have to do is...

...watch these very funny, what's more, hilarious videos of mine! I spent (quite) a few minutes creating them...okay, really, just a few...;)

Attention: strictly for those, who DECISIVELY and VOLUNTARILY want to laugh! :)

http://sendables.jibjab.com/view/VsaWWWpjQqvxQ3RJ

http://sendables.jibjab.com/view/KrgSA0Jfl1eguBb0

http://sendables.jibjab.com/view/we8yN1LGdejY9QZv

http://sendables.jibjab.com/view/mLJ1ZCDgyTWNEE1l

That's all...for today's fun. But watch out, 'cause I'm returning soon! :)

Pre-Christmas and Christmas time

Our visit to the Vörösmarty square was the first station of our traditional pre-Christmas celebration.

Here we saw...

traditional hand-made stuff

and traditional hand-made mugs(these were my favourite ones...aren't they cute?)

and here we smelled traditional cinnamon-orange hangers and decorations

(each of them smelling like Christmas itself)and met food that lookedand even smelled like food from the traditional Hungarian Christmas Eve menue (though I must admit: there were a few things I will never ever wish to try...for example, see the leftmost big bowl? Guess what it hid! Any ideas?I'll help you: the lower parts of hundreds of cocks...)
later on we also listened to traditional Christmas music in a non-traditional way: it was performed by a group of talented polar bears!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Then pre-Christmas snow arrived and filled our garden with whiteness, and our hearts with happiness.

it covered the evergreen trees with everlasting lightness (at least, I wished to experience its eternal nature)
and our outdoor Christmas tree which can be seen from my window

(honestly, it is almost the only thing I can see from there)(this reminds me of a symbol: the Cross with the Lamb on it)it covered the bushesand the berries

(wonder how they were able to survive the first half of winter...crazy plants do we have, no doubt about that...)

and the garden swing, where we usually sit during hot and sultry summer months and our car

snow ruled our garden as it covered each and every corner,

everything

and everybody:)

and every bodypart
it almost covered me totally and irrevocably

as I was trying to take a photo in the snow

and during the action, I suddenly began sinking...

But hey, wait a minute! I thought I was supposed to be covered only almost!

This doesn't seem almost, this seems irrevocably!

See? Nothing remained of me.

No traces, no signs, nothing. Just crystal-like and blinding snow....

and a little white house in the middle of an even whiter whiteness.

Without any witness. What a happiness.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

The clear pre-Christmas whiteness dressed our garden in Christmas wear, still, a few days later but before Christmas Eve unfortunately all the snow melted away. However, this was the point when Christmas left our garden and stepped into our house. Leaving all the cold whiteness outside, and bringing colours and warmth inside.

It brought a Christmas-tree

and Christmas presentsespecially hand-made ones for Mom
for Dad

and even for Zsolti.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

And when we ate up all the eatable parts of our Christmas presents, we turned to our Christmas cakes:

to the chocolate-almond cake

to the cottage-cheese, blueberry and peach cake (mostly made by me)

and finally, to the poppy-seed cake, which, you Americans all know, is the biggest Hungarian drug ever on Earth...thus there is a high risk to become addicted to it.

Not only almost. Irrevocably. :)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Originally, 2009 wasn't one of my favourite numbers...still, the several great and adventurous events that have happened to me and my family during this past year's months all contributed to looking back to it with good memories and joy.

Looking forward to 2010 with the same hopes!

°~~°~~°

Happy New Year to all of You, who read my blog!:)

Egy kis Karácsony előtti Hungarikum

Igen, igen, Kedves Olvasóm, jó a szemed, tehát jól érzékeled: ez a bejegyzés bizony nem angolul van. Mégcsak nem is németül:) Hanem az én jó öreg anyanyelvemen, magyarul.
Hogy miért? Hát mondjuk azért, mert úgy több, mint egy éve nem sikerült magyar bejegyzést produkálnom, pedig eredendően akartam én, nagyon is, hiszen a blogom jelszava is "bilingual", tehát két nyelven való (nyelveken?:)) szólás...lett volna...aztán valahogy úgy alakult, hogy különféle privát okokból kifolyólag maradt kizárólagosan az angol, szegény anyanyelvet meg mostoha sorsba száműztem...egészen mostanáig.
Karácsony -és a karácsonyi készülődés- tiszteletére ezennel megragadom a lehetőséget, és "vissza a természetbe" felkiáltás helyett "vissza a magyar nyelvhez" jelszóval némi karácsonyi szeretetet mutatva anyanyelvem felé, ezen bejegyzésemet magyarul fogom közzétenni...akkor is, ha most ezzel a lépésemmel jó pár amerikai, kanadai, dél-amerikai, európai, ázsiai és egyéb nemzetiségű lelkes idetévedt emberke olvasói támogatását kell nélkülöznöm...Sebaj, a lényeg hogy ti, magyarjaim, értitek.:) A külföldieket meg majd kárpótlom a jövőben további friss és még frissebb angol bejegyzésekkel. (Talán még németekkel is..:)) Feltéve, ha még akkor is meglesznek, vagy egyáltalán itt lesznek.:)
De addig is, megosztom veletek egy nemrégiben átélt őrült karácsonyi vásárlási napom őrületbe kergető eseménysorozatát. Mindenki maga döntse el, hogy ez mennyire tekinthető normálisnak, abnormálisnak, átlagosnak, rendkívülinek, idegesítőnek vagy egyszerűen csak szerencsétlenül viccesnek, vagy éppen viccesen szerencsétlennek. :)
Jómagam mindezen történésre utólag csak ennyit mondtam: "Hát, úgy látszik, ez sem az én napom ma". Egyre gyakrabban nem birtoklok mostanság napokat.:) Jellemző...
De nézzük csak szépen sorjában. A helyszín egy emberi lényekkel bőven megtöltött többszekciós terrárium: egy budapesti bevásárlóköpont.
Illatszerboltban: samponok többszörös ledöntögetése, hatalmas csattanással durr le a földre, mindeközben összes eladó a közelben.
Könyvesboltban háromrészes vicc-sorozat: 1. először egész könyvsor ledöntése, majd 2. negyedórás sorban való várakozást követően pénztáros bejelenti, hogy az internetes kapcsolat épp most szakadt meg (csak itt, csak most, és csak nekem), türelmet kér 3. még egy kis türelmet kér, és még egy kicsit és még egy kicsit...oké, türelem rózsát terem, gondolom én- de friss, szakadásmentes kétezrest sajnos már nem...ugyanis egy kis gyárilag letépődött sarokrésznek köszönhetően a türelmet kérő pénztáros gyakorolni már nem igazán gyakorolt türelmet az én szerencsétlen kis kétezresem irányába...oké, ez Magyarország, a kétezresek nem lehetnek ám ágrólszakadtak, mint az USA-beli dollárok, micsoda dolog ez kérem. Kezd elegem lenni könyvekből, kétezresből, pénztárosból, alles zusammen: vásárlásból, de éhségből is, úgyhogy irány következő állomásunk,
A Pizzázó: ahol a sok-sok ínycsiklandó pizza közül természetesen sikerül kikérnem a legkevésbé ínycsiklandót, de jó, sebaj, szabad választás bizony olykor beválasztással jár (de legalább nincs rajt' hagyma, ez azért pozitív anti-hungarikum, lássuk be!)
Közben a holdkóros boltjárások kóborló szünetében valamikor hív a fogorvosom: ne fél négyre menjek hozzá másnap, ugyanis négyig áramszünet lesz...nem ám háromig és nem is négytől, hanem pont fél négykor. Fantasztik.
És hogy mi is volt még aznap? Biztos volt még valami...jah igen, a HÉV. (De ez már semmi extra, szinte mindennapos történés). Hazafele úton bizony többször elment az áram és néha furcsa égett palacsinta szagot éreztem...palacsintát viszont sehol se láttam...csak egy csalafinta, furcsa napot a hátam mögött...így még ott és akkor elhatároztam, hogy amint hazaérek,-ha egyáltalán hazaérek még aznap épen és egészben- irány az ágyam, és addig se fogok nyújtózkodni, ameddig a takaróm ér, csak fekszem majd csendben és mozdulatlanul mindaddig, míg szép csendben az éj másik felére nem esem.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

V-É-G-E

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Már csak egyet alszunk és itt van a Karácsony, örömteljes -és sérülésmentes- készülődést kívánok mindenkinek!:)