I think it's time to reappear on my blog after several weeks of deep silence...
A few days ago I've found a little journal with a few of my poems. I'll share one of my favourites with you, it has the title: 'Distances'. It was written in 1998, October 9, on a Friday evening (no, not my memory's sharpness is the reason for remembering:)...it was indicated above the poem itself). No one have ever read it before. You have the privilege to see it first.:)
In 1998 I was 16. 12 years passed since then...so unbelievable.
Universally, reading it with a stranger's eye, the poem may hold three meanings, can be interpreted in three ways. Romantic love, missing family members and searching for God. Or a mixture of these. What do you think? First look at the poem then see the explanation. :)
A few days ago I've found a little journal with a few of my poems. I'll share one of my favourites with you, it has the title: 'Distances'. It was written in 1998, October 9, on a Friday evening (no, not my memory's sharpness is the reason for remembering:)...it was indicated above the poem itself). No one have ever read it before. You have the privilege to see it first.:)
In 1998 I was 16. 12 years passed since then...so unbelievable.
Universally, reading it with a stranger's eye, the poem may hold three meanings, can be interpreted in three ways. Romantic love, missing family members and searching for God. Or a mixture of these. What do you think? First look at the poem then see the explanation. :)
****************************************************************************
Távolságok
--
Óceán partján ültem a minap én,
Zúgtak az óriás-hullámok, s kék volt az ég.
Fel-felbukkant egy sirály közben,
S zsákmányával távozott csőrében.
A távolság igen nagy közte és énköztem,
De nem legyőzhetetlen.
--
Lombok közt ültem a minap én,
Hulltak a falevelek, ősz volt már rég.
Át-átkukucskált egy napsugár az ágakon,
Fel-felnéztem, s csodálat ült ki arcomon.
A távolság igen nagy közte és énköztem,
De nem legyőzhetetlen.
--
Fehér orom csúcsán ültem a minap én,
Csend volt köröttem: hóvilág, jég és vakító fény.
Kémleltem a teret, nyújtottam a kezet,
De nem érkezett válasz, csak a szél süvített.
A távolság igen nagy közte és énköztem,
De nem legyőzhetetlen.
--
Síkság közepén ültem a minap én,
A Nap lement, s közelgett a fekete éj.
Néztem, néztem az eget, s mi az előbb még ott volt,
Már nem láttam többé azt a picinyke foltot.
A távolság igen nagy közte és énköztem,
De nem legyőzhetetlen.
--
De kisütött a Nap
S felderült a szivárvány fénye,
A magány elillant,
S színes lett életem végre.
Hosszú évek, oly sok idő után,
Többé már nem gyötör, nem kínoz a magány.
Nincs távolság többé, közte és énköztem,
A szivárvány ránk nevet, ott fenn, a derüs égen.
*************************************************************
Originally this poem has nothing to do with romantic feelings: it was mainly written about missing my sisters (in the 4th stanza: "Néztem, néztem az eget, s mi az előbb még ott volt, már nem láttam többé azt a picinyke foltot", picinyke folt refers to an airplane), but it also holds symbolic, religious meanings. In one sentence: it's about distances, in the mirror of seasons.
Sorry for those who couldn't understand it, one day I'll translate it...:)
Those who understood: hope you liked it.
*****************************************************************
2 megjegyzés:
Hat nagyon tetszett, Barbaram... raadasul ereztem, hogy rolam van szo... hat bizony regen volt, de meg most is sajnalom, hogy otthagytunk tegedet.
Hát igen Arankám, elég rég volt már amikor először elhagytátok Magyarországot. Hiányoztatok is nekem rendesen, mégha idővel bele is szoktam a "magányba"...remélem a jövőben több lehetőségünk lesz találkozni!
Megjegyzés küldése