I think it's time to reappear on my blog after several weeks of deep silence...
A few days ago I've found a little journal with a few of my poems. I'll share one of my favourites with you, it has the title: 'Distances'. It was written in 1998, October 9, on a Friday evening (no, not my memory's sharpness is the reason for remembering:)...it was indicated above the poem itself). No one have ever read it before. You have the privilege to see it first.:)
In 1998 I was 16. 12 years passed since then...so unbelievable.
Universally, reading it with a stranger's eye, the poem may hold three meanings, can be interpreted in three ways. Romantic love, missing family members and searching for God. Or a mixture of these. What do you think? First look at the poem then see the explanation. :)
A few days ago I've found a little journal with a few of my poems. I'll share one of my favourites with you, it has the title: 'Distances'. It was written in 1998, October 9, on a Friday evening (no, not my memory's sharpness is the reason for remembering:)...it was indicated above the poem itself). No one have ever read it before. You have the privilege to see it first.:)
In 1998 I was 16. 12 years passed since then...so unbelievable.
Universally, reading it with a stranger's eye, the poem may hold three meanings, can be interpreted in three ways. Romantic love, missing family members and searching for God. Or a mixture of these. What do you think? First look at the poem then see the explanation. :)
****************************************************************************
Távolságok
--
Óceán partján ültem a minap én,
Zúgtak az óriás-hullámok, s kék volt az ég.
Fel-felbukkant egy sirály közben,
S zsákmányával távozott csőrében.
A távolság igen nagy közte és énköztem,
De nem legyőzhetetlen.
--
Lombok közt ültem a minap én,
Hulltak a falevelek, ősz volt már rég.
Át-átkukucskált egy napsugár az ágakon,
Fel-felnéztem, s csodálat ült ki arcomon.
A távolság igen nagy közte és énköztem,
De nem legyőzhetetlen.
--
Fehér orom csúcsán ültem a minap én,
Csend volt köröttem: hóvilág, jég és vakító fény.
Kémleltem a teret, nyújtottam a kezet,
De nem érkezett válasz, csak a szél süvített.
A távolság igen nagy közte és énköztem,
De nem legyőzhetetlen.
--
Síkság közepén ültem a minap én,
A Nap lement, s közelgett a fekete éj.
Néztem, néztem az eget, s mi az előbb még ott volt,
Már nem láttam többé azt a picinyke foltot.
A távolság igen nagy közte és énköztem,
De nem legyőzhetetlen.
--
De kisütött a Nap
S felderült a szivárvány fénye,
A magány elillant,
S színes lett életem végre.
Hosszú évek, oly sok idő után,
Többé már nem gyötör, nem kínoz a magány.
Nincs távolság többé, közte és énköztem,
A szivárvány ránk nevet, ott fenn, a derüs égen.
*************************************************************
Originally this poem has nothing to do with romantic feelings: it was mainly written about missing my sisters (in the 4th stanza: "Néztem, néztem az eget, s mi az előbb még ott volt, már nem láttam többé azt a picinyke foltot", picinyke folt refers to an airplane), but it also holds symbolic, religious meanings. In one sentence: it's about distances, in the mirror of seasons.
Sorry for those who couldn't understand it, one day I'll translate it...:)
Those who understood: hope you liked it.
*****************************************************************
