Igen, igen, Kedves Olvasóm, jó a szemed, tehát jól érzékeled: ez a bejegyzés bizony nem angolul van. Mégcsak nem is németül:) Hanem az én jó öreg anyanyelvemen, magyarul.
Hogy miért? Hát mondjuk azért, mert úgy több, mint egy éve nem sikerült magyar bejegyzést produkálnom, pedig eredendően akartam én, nagyon is, hiszen a blogom jelszava is "bilingual", tehát két nyelven való (nyelveken?:)) szólás...lett volna...aztán valahogy úgy alakult, hogy különféle privát okokból kifolyólag maradt kizárólagosan az angol, szegény anyanyelvet meg mostoha sorsba száműztem...egészen mostanáig.
Karácsony -és a karácsonyi készülődés- tiszteletére ezennel megragadom a lehetőséget, és "vissza a természetbe" felkiáltás helyett "vissza a magyar nyelvhez" jelszóval némi karácsonyi szeretetet mutatva anyanyelvem felé, ezen bejegyzésemet magyarul fogom közzétenni...akkor is, ha most ezzel a lépésemmel jó pár amerikai, kanadai, dél-amerikai, európai, ázsiai és egyéb nemzetiségű lelkes idetévedt emberke olvasói támogatását kell nélkülöznöm...Sebaj, a lényeg hogy ti, magyarjaim, értitek.:) A külföldieket meg majd kárpótlom a jövőben további friss és még frissebb angol bejegyzésekkel. (Talán még németekkel is..:)) Feltéve, ha még akkor is meglesznek, vagy egyáltalán itt lesznek.:)
De addig is, megosztom veletek egy nemrégiben átélt őrült karácsonyi vásárlási napom őrületbe kergető eseménysorozatát. Mindenki maga döntse el, hogy ez mennyire tekinthető normálisnak, abnormálisnak, átlagosnak, rendkívülinek, idegesítőnek vagy egyszerűen csak szerencsétlenül viccesnek, vagy éppen viccesen szerencsétlennek. :)
Jómagam mindezen történésre utólag csak ennyit mondtam: "Hát, úgy látszik, ez sem az én napom ma". Egyre gyakrabban nem birtoklok mostanság napokat.:) Jellemző...
De nézzük csak szépen sorjában. A helyszín egy emberi lényekkel bőven megtöltött többszekciós terrárium: egy budapesti bevásárlóköpont.
Illatszerboltban: samponok többszörös ledöntögetése, hatalmas csattanással durr le a földre, mindeközben összes eladó a közelben.
Könyvesboltban háromrészes vicc-sorozat: 1. először egész könyvsor ledöntése, majd 2. negyedórás sorban való várakozást követően pénztáros bejelenti, hogy az internetes kapcsolat épp most szakadt meg (csak itt, csak most, és csak nekem), türelmet kér 3. még egy kis türelmet kér, és még egy kicsit és még egy kicsit...oké, türelem rózsát terem, gondolom én- de friss, szakadásmentes kétezrest sajnos már nem...ugyanis egy kis gyárilag letépődött sarokrésznek köszönhetően a türelmet kérő pénztáros gyakorolni már nem igazán gyakorolt türelmet az én szerencsétlen kis kétezresem irányába...oké, ez Magyarország, a kétezresek nem lehetnek ám ágrólszakadtak, mint az USA-beli dollárok, micsoda dolog ez kérem. Kezd elegem lenni könyvekből, kétezresből, pénztárosból, alles zusammen: vásárlásból, de éhségből is, úgyhogy irány következő állomásunk,
A Pizzázó: ahol a sok-sok ínycsiklandó pizza közül természetesen sikerül kikérnem a legkevésbé ínycsiklandót, de jó, sebaj, szabad választás bizony olykor beválasztással jár (de legalább nincs rajt' hagyma, ez azért pozitív anti-hungarikum, lássuk be!)
Közben a holdkóros boltjárások kóborló szünetében valamikor hív a fogorvosom: ne fél négyre menjek hozzá másnap, ugyanis négyig áramszünet lesz...nem ám háromig és nem is négytől, hanem pont fél négykor. Fantasztik.
És hogy mi is volt még aznap? Biztos volt még valami...jah igen, a HÉV. (De ez már semmi extra, szinte mindennapos történés). Hazafele úton bizony többször elment az áram és néha furcsa égett palacsinta szagot éreztem...palacsintát viszont sehol se láttam...csak egy csalafinta, furcsa napot a hátam mögött...így még ott és akkor elhatároztam, hogy amint hazaérek,-ha egyáltalán hazaérek még aznap épen és egészben- irány az ágyam, és addig se fogok nyújtózkodni, ameddig a takaróm ér, csak fekszem majd csendben és mozdulatlanul mindaddig, míg szép csendben az éj másik felére nem esem.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hogy miért? Hát mondjuk azért, mert úgy több, mint egy éve nem sikerült magyar bejegyzést produkálnom, pedig eredendően akartam én, nagyon is, hiszen a blogom jelszava is "bilingual", tehát két nyelven való (nyelveken?:)) szólás...lett volna...aztán valahogy úgy alakult, hogy különféle privát okokból kifolyólag maradt kizárólagosan az angol, szegény anyanyelvet meg mostoha sorsba száműztem...egészen mostanáig.
Karácsony -és a karácsonyi készülődés- tiszteletére ezennel megragadom a lehetőséget, és "vissza a természetbe" felkiáltás helyett "vissza a magyar nyelvhez" jelszóval némi karácsonyi szeretetet mutatva anyanyelvem felé, ezen bejegyzésemet magyarul fogom közzétenni...akkor is, ha most ezzel a lépésemmel jó pár amerikai, kanadai, dél-amerikai, európai, ázsiai és egyéb nemzetiségű lelkes idetévedt emberke olvasói támogatását kell nélkülöznöm...Sebaj, a lényeg hogy ti, magyarjaim, értitek.:) A külföldieket meg majd kárpótlom a jövőben további friss és még frissebb angol bejegyzésekkel. (Talán még németekkel is..:)) Feltéve, ha még akkor is meglesznek, vagy egyáltalán itt lesznek.:)
De addig is, megosztom veletek egy nemrégiben átélt őrült karácsonyi vásárlási napom őrületbe kergető eseménysorozatát. Mindenki maga döntse el, hogy ez mennyire tekinthető normálisnak, abnormálisnak, átlagosnak, rendkívülinek, idegesítőnek vagy egyszerűen csak szerencsétlenül viccesnek, vagy éppen viccesen szerencsétlennek. :)
Jómagam mindezen történésre utólag csak ennyit mondtam: "Hát, úgy látszik, ez sem az én napom ma". Egyre gyakrabban nem birtoklok mostanság napokat.:) Jellemző...
De nézzük csak szépen sorjában. A helyszín egy emberi lényekkel bőven megtöltött többszekciós terrárium: egy budapesti bevásárlóköpont.
Illatszerboltban: samponok többszörös ledöntögetése, hatalmas csattanással durr le a földre, mindeközben összes eladó a közelben.
Könyvesboltban háromrészes vicc-sorozat: 1. először egész könyvsor ledöntése, majd 2. negyedórás sorban való várakozást követően pénztáros bejelenti, hogy az internetes kapcsolat épp most szakadt meg (csak itt, csak most, és csak nekem), türelmet kér 3. még egy kis türelmet kér, és még egy kicsit és még egy kicsit...oké, türelem rózsát terem, gondolom én- de friss, szakadásmentes kétezrest sajnos már nem...ugyanis egy kis gyárilag letépődött sarokrésznek köszönhetően a türelmet kérő pénztáros gyakorolni már nem igazán gyakorolt türelmet az én szerencsétlen kis kétezresem irányába...oké, ez Magyarország, a kétezresek nem lehetnek ám ágrólszakadtak, mint az USA-beli dollárok, micsoda dolog ez kérem. Kezd elegem lenni könyvekből, kétezresből, pénztárosból, alles zusammen: vásárlásból, de éhségből is, úgyhogy irány következő állomásunk,
A Pizzázó: ahol a sok-sok ínycsiklandó pizza közül természetesen sikerül kikérnem a legkevésbé ínycsiklandót, de jó, sebaj, szabad választás bizony olykor beválasztással jár (de legalább nincs rajt' hagyma, ez azért pozitív anti-hungarikum, lássuk be!)
Közben a holdkóros boltjárások kóborló szünetében valamikor hív a fogorvosom: ne fél négyre menjek hozzá másnap, ugyanis négyig áramszünet lesz...nem ám háromig és nem is négytől, hanem pont fél négykor. Fantasztik.
És hogy mi is volt még aznap? Biztos volt még valami...jah igen, a HÉV. (De ez már semmi extra, szinte mindennapos történés). Hazafele úton bizony többször elment az áram és néha furcsa égett palacsinta szagot éreztem...palacsintát viszont sehol se láttam...csak egy csalafinta, furcsa napot a hátam mögött...így még ott és akkor elhatároztam, hogy amint hazaérek,-ha egyáltalán hazaérek még aznap épen és egészben- irány az ágyam, és addig se fogok nyújtózkodni, ameddig a takaróm ér, csak fekszem majd csendben és mozdulatlanul mindaddig, míg szép csendben az éj másik felére nem esem.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
V-É-G-E
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Már csak egyet alszunk és itt van a Karácsony, örömteljes -és sérülésmentes- készülődést kívánok mindenkinek!:)
